1927-et írunk, egy estélyen vagyunk, ahová természetesen hivatalos az angol Királyi Csillagász is. Már nem fiatal, nem igazán érdekli a kötelező és sablonos estélyi kapcsolattartás a sok sznob gentlemannel és ostobácska társasági hölggyel. Amint a kandalló mellett állva egy félig elszopogatott whiskyt tartalmazó csiszolt kristálypoharat himbál a két ujja között, és az ehhez tartozó faarccal elegánsan unatkozik, egy ember lép oda hozzá:
- A nevem Mortimer Travis, az amerikai ...-i obszervatórium igazgatója vagyok, csillagász. Nemde a Királyi Csillagászhoz van szerencsém?
-Rendelkezzék velem - hajol meg a Királyi Csillagász.
-Bizonyítékom van arra, hogy a Marson valóban élnek intelligens lények - mondja mister Travis egy szerénynek szánt fejmozdulattal kísérve szavait. A Királyi Csillagász végignéz a szalon hölgyein és urain, láthatólag elgondolkodik az "intelligens" szó lehetséges értelmezésein, majd udvariasan megkérdi:
- Amennyiben?
- Nos, uram, máris elmondom. - kezdi az amerikai. - Az elmúlt években kizárólag a Mars kutatásának éltem. Talán tudja, hogy obszervatóriumunk rendelkezik az ország második legnagyobb távcsövével, hihetetlenül jó optikai paraméterei vannak, Los Angeles-ből észre lehetne vele venni egy égve felejtett lámpát Kansasban. Mármost ezt a távcsövet én a Marsra irányítva, kisebb nagyobb fényfoltokat észleltem olyankor, amikor a Marson éjszaka volt. Fokoztam a nagyítást, és bizonyossá vált, hogy ezek a fények akkor jelennek meg, amikor náluk leszáll az este, és egész éjjel többé-kevésbé megszakítatlanul világítanak. Ráadásul a helyzetük is állandó, nem vándorolnak, ugyanott találom őket minden alkalommal. Nem arra következtethetünk-e ebből, hogy ott nagy városokban értelmes lények élnek, akik - hasonlóan hozzánk, civilizált emberekhez - éjszakára kivilágítják a városaik közterületeit, lámpákat gyújtanak a házaikban, és ennek fényét észleljük mi itt a Földön? - kérdezi az amerikai csillagász a Királyi Csillagász orra előtt gesztikulálva. - Lehet-e másra következtetnünk abból, amit én itt elmondtam önnek?
- Lehet. - felel a Királyi Csillagász. - Két dologra is. Az egyik, hogy ön nem csillagász, erre a fejemet tenném. Ez pedig összefüggésben van a másik dologgal is, miszerint ön hazudott nekem. - teszi hozzá és kiissza a maradék italát.
- Uram, hogy merészel... ? - hápog az amerikai.
...Nos, a kérdés jogos. Hogy merészelte a Királyi Csillagász ezt mondani? Igaza volt? Ha igen, miért? És, ha nem, akkor miért nem?
------------
MEGFEJTÉS:
(Ehhez a rejtvényhez a bolygók naptávolság szerinti sorrendjének az ismerete szükséges a logikán kívül.)
Nagy svihák volt ez a Travis, mellesleg valóban nem értett a csillagászathoz. A Marson az éjszaka ugyanis - bár a nappalok és éjszakák hossza majdnem megegyezik a földiével - a Földről mindig láthatatlan, hiszen a Mars távolabbi pályán kering, mint mi, így soha nem állhat elő olyan helyzet, amikor a Naptól elforduló oldalát láthatnánk; márpedig egy bolygón mindig a Naptól elforduló oldalán van éjszaka. (Vagyis azokon a bolygókon, amelyek a Földről nézve a Holdhoz hasonló fázisokat mutatnak, ezek pedig a Merkúr és Vénusz.) És figyeljük meg a történet dátumát is: abban a korban űrszondák még nem léteztek, tehát a csillagászati objektumok gyakorlati megfigyelhetőségének lehetősége szigorúan "földközpontú" volt.