A játék célja, hogy a legszebb bolygót építsd meg/hozd létre, amit csak lehetséges. Olyat, amely megfelelő menedék lehet a Kis hercegnek, a barátainak, és élőlényeinek számára.
A bolygónk 12 részből áll, amiből körönként juthatunk egy-egy darabkához, a 4x4-es területünk sarkait pedig a történetből ismert karakterekkel egészíthetjük ki. Ezek a karakterek mutatják meg, mi hány pontot ér a bolygónkon, amin egyébként sok minden előfordulhat: bárányok, elefánt, róka, lámpaoszlop és persze a rózsa, ami akkor éri a legtöbb pontot, ha csak egyetlen van belőle. Minden bolygón vannak vulkánok, és ez csak akkor okozhat gondot, ha neked van belőle a legtöbb, mert akkor már mínusz pontot ér. Másik érdekesség a majomkenyérfa, amivel addig nincs gond, amíg nem terem belőle három. Ekkor ugyanis az összes majomkenyérfa lapkánk megfordul, így elveszítjük a rajtuk lévő, pontot érő figurákat. A játékot az nyeri, akinek a legtöbb pontja van, de ha ügyesen taktikázol, még a lefordított lapkáidból is szerezhetsz pontokat!
A játék folyamán mindenkinek egy-egy 12 elemből álló bolygót kell megépítenie. Minden lapkán szerepel egy vagy több dolog a könyvből, ami a játék végén a teljes bolygó értékét határozza meg. Hogy a bolygón lévő bárányokat, majomkenyérfákat vagy a bolygót körbevevő csillagokat kell-e összeszámlálnunk, azt a bolygó négy sarkára kerülő szereplők fogják megadni. A lámpagyújtogató - logikusan - minden lámpás után ad egy pontot. A csillagász a naplementékért, darabonként kettőt. A hiú ember minden kígyó után négy pontot. És így tovább, mind a tizenegy karakterrel.
Nem baj, ha nem tudsz bárányt rajzolni
A cél persze semmi más, mint a legtöbb pontot érő kisbolygó felépítése. No, persze nem olyan egyszerű ez, építkezés közben kártyavárként össze is omolhat ponthegyünk. A kertész például 7 pontot ad minden majomkenyérfa után - de csak két példányig, mert a harmadik esetén az összes, fát is ábrázoló lapkát le kell, hogy fordítsuk. És ezzel persze elveszítünk minden, a kártyán lévő további elemet is: a bárányt rejtő ládákat, a rózsákat, elefántot… Még az is előfordulhat, hogy a bolygó négy sarkára elhelyezett négy szereplő közül egyik vagy akár több is feleslegesen került oda, nem kapunk érte pontot… Hiába ellensúlyoz az iszákos, aki a lefordított lapok után (laplemente, hehe) 3-3 pontot ajándékoz.
A geográfus is hasznos lehet, ha majomkenyérfa miatt lefordított lapjaink vannak, ő ugyanis minden vulkánmentes területért ad egy pontot. De nem csak emiatt kell arra figyelnünk, hogy ne kerüljön túl sok vulkán a kisbolygónkra. Azért is, mert annak a bolygónak a pontszámából, amelyen a legtöbb (pucolt vagy pucolatlan) tűzhányó van, le kell vonnunk azok számát!
Itt nem a szívével kell jól lásson az ember…
De ne tévesszen meg senkit a külső - A kis herceg egyáltalán nem egy kedves kis játék, amely arról szól, hogy egymással párhuzamosan építgeti mindenki a saját világát. Merthogy az, ki milyen lapot kap a kezébe, egyáltalán nem a sors kezétől függ. Sőt, komoly taktikázás van (lehet) mögötte. A játék menete ugyanis a következő:
A bolygólapkákból négy kupacot kell képezni: bolygó közepe, bolygó emelkedő széle, bolygó lejtős széle és a szereplők. A kezdő játékos kiválaszt egy kupacot, amiből leemel annyi lapot, ahányan játszanak. Kiteríti a lapkákat az asztal közepére, majd kiválaszt közülük egyet, amit megtart, végül a választás jogát továbbadja - nem a soron következő játékosnak, hanem annak, akit ő jelöl ki!
És itt van a taktika lényege: egyrészt nem biztos, hogy azt a lapot választom, ami nekem a legjobb, az is lehet, hogy azt, ami az egyik ellenfelemnek lenne nagyon jó… Másrészt az, hogy kinek adom, is dönthet arról, kinek milyen lap jut, hiszen lehet, hogy két másik játékos is ugyanarra a kártyára hajt. (Példának okáért bárányos lappal növelhetjük pontjaink számát, ha vadászunk van, de a kis herceg és az üzletember is örül neki!)
És nem utolsó sorban: az a játékos, akinek az utolsó lapka marad a kör végére, fogja a következő kört kezdeni, azaz egy kupacot kiszemelni és a bolygódarabok közül elsőként választani. Így tudja hátrányos helyzetét javítani - és a többiek esélyeit rontani. És ez így megy, amíg mindenkinek fel nem épül a bolygója.
Kombinálás, kiszúrás, blöff
Az eredmény: egy rövid (25 perces) fejtörés, villogó szemek a mások bolygójára, morfondírozás a kézben lévő lapkák fölött… Szürkeállomány-bizsergető, izgalmas játék!
Aki úgy érzi, hogy ez így neki nem elég izgalmas, választhatja a rejtett szereplős játékváltozatot is. Ebben az esetben, ha a szereplők kupacát választja a kezdőjátékos, nem köteles azokat felfordítani, csak választ közülük, és továbbadja valakinek a maradékot. Így a játékosok nem tudhatják, a többiek melyik irányba terelik bolygóépítésüket.
A kétszemélyes játékban a szabályt ügyesen megcsavarták, így az sem nélkülözi a fenti izgalmakat. Itt a kezdőjátékosnak három lapot kell felhúznia, és a háromból csak kettőt terít ki, a harmadikat lefordítva teszi oda, és a másik játékos választ először. Aki aztán törheti a fejét: vajon blöfföl ellenfele, vagy tényleg elrejt előle egy fontos lapot?! Végső soron olyan ez, mintha három játékot kaptunk volna egy dobozban.