A Piszkos Fred, a kapitány pont olyan társasjáték, mint Rejtő Jenő regényei: meglepő, fordulatos és összetett. A lényeg, akár csak Rejtő műveiben, gyakran a felszín alatt rejlik: aki azt gondolja játék közben, hogy társasjátékos tapasztalatai birtokában helyes stratégiát követ, azt könnyen meglepetés érheti.
Nem csak témáját tekintve rendhagyó a társasjáték – vajon hol máshol készítenek játékot egy briliáns ponyvaregényből, kocsmai jelenetekkel fűszerezve? A szokásostól eltérő játékmenete is különlegessé teszi, megbolondítva néhány váratlan fordulattal, meglepő játékszabállyal.
Első ránézésre bonyolultnak tűnhet a szabályrendszer, viszont tényleg érdemes erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy megértsük, mert ha összeáll a kép, igazán fordulatos játékban lehet részünk. Külön előnye, hogy akár tízen is játszhatják, tehát nagyobb társaság számára is ideális.
Három fő „felvonásból” áll a játék: először bandatagokat kell gyűjteni egy későbbi kocsmai verekedéshez, amire a második részben kerül sor. Az igazi nagy balhéra azonban a harmadik felvonásig várni kell. A bandatagok gyűjtése során a különböző kocsmákban lehet hídfőállásokat kiépíteni a bandatagfigurák segítségével. Ha pedig a diplomáciai kapcsolatok jelentőségében bízik valaki, figuráit Piszkos Fred, Fülig Jimmy vagy Vadsuhanc környezetében is elhelyezheti, ez később bónuszpontokat jelenthet a bandatagok értékelése során. Összesen hat figura sorsáról kell döntenie minden játékosnak, a kocsmákat, illetve a három befolyásos „hőst” jelképező akciókártya segítségével.
A kocsmai verekedés során négy vendéglátóhely válogatott gazfickói állnak a rendelkezésünkre – közülük az a játékos választhat először, aki az adott kocsmában figuráival létszámbeli fölényben van. Holtverseny esetén viszont a kocsma mindkét bandatagja a pontversenyben hátrébb álló játékos csapatát gazdagítja, ez a „Piszkos Fred-trükk”. Természetesen mind a négy kocsma sorra kerül, szépen egymás után, közben a megszerzett gengszterek értékével növekszik a játékosok pontszáma. Akinek egy adott helyen nem jutott gengszter, lúzerpontokkal vigasztalódhat, ami kiegyenlítheti az erőviszonyokat.
A nagy balhé során az 1-től 10-ig terjedő értékkel ellátott gengszterek kártyáit kell a játéktábla közepén elhelyezni. Egy gengszter után három forrásból lehet pontot szerezni: számít az összefüggő sorozat hossza, amit a letett lapok alkotnak, illetve pluszpontok járnak azért, ha az adott gengszter közelebbi kapcsolatban áll a játék főhőseivel. Sőt, további bónuszpontokat jelent, ha ezekkel a főhősökkel a játékos bandatagfigurái is jó viszonyt ápolnak. Ez természetesen csak abban az esetben igaz, ha az adott főhős környezetében többségben vannak. Döntetlen esetén ismét életbe lép az a trükk, ami a hátrányban lévő játékosnak kedvez.
Egy játék összesen négy fordulóból áll, az ezek során megszerzett pontok alapján dől el, hogy ki a legravaszabb játékos, akitől a blöffölés sem áll távol. A négy forduló arra is lehetőséget ad, hogy egymás taktikáját megismerve elkezdjenek cselezni a játékosok – aminek az eredménye akár az is lehet, hogy jól összezavarják egymást és az erőviszonyokat is. De éppen ez ennek a játéknak a szépsége és az egyedisége.
A Piszkos Fred, a kapitány társasjáték verziója tehát „kötelező olvasmány” nem csak a Rejtő-rajongók számára, hanem mindenkinek, aki a megszokottól eltérő, fordulatos játékra vágyik. Korcsmáros Pál találó Rejtő-képregényfigurái tovább gazdagítják a hazai fejlesztésű társasjátékot.
Zöld Alma