Beszámoló a a dr. Kiss Áron emlékére rendezett Játékpedagógiai ankétról, 2006

Kiss Áron Tisztelőinek Köre 2006. június 14-én tartotta szokásos éves összejövetelét a Budapest-.Hegyvidék (XII. kerület) Virányosi Közösségi Házában. Immár tizenkettedik alkalommal gyűltek össze a neves 19. századi pedagógus és közösségszervező emlékének és szellemi hagyatékának tisztelői és ápolói, hogy a játék és annak tág világát művelők eredményeit tematikus formában áttekintsék és népszerűsítsék. Így volt ez most is, amikor a forróság ellenére csaknem félszázan gyűltek össze az ország különböző részéből (Soprontól Szegeden át Tiszavasváriig s a Nyírségig), hogy az óvodai játékpedagógia gyakorlati kérdéseiről szóljanak és cseréljenek eszmét, s ha kell és indokolt, persze vitázzanak is.

A rendezvény levezetője Szentiványi Tibor korelnök jokulátor volt, aki örömmel és külön tisztelettel köszöntötte azt a három munkaközösséget, amelynek képviselői vállalkoztak a program tartalmi részének megvalósítására. Ludi Magister elmondta, hogy e rendezvény szervezői – egyetértésben a pályázatot kiíró szakmai lap szerkesztőségével és a bíráló bizottsággal, ám tőlük függetlenül – betekintést nyerhettek az Óvodai Nevelés „Játszani jó!” (ÓN, 2005. november) címmel meghirdetett országos pályázatára érkezett anyagok javába, s engedélyt kaptak arra, hogy az ez évi ankét céljából előadásra hívjanak meg néhányat az - egyébként anonim, illetve jeligésen szereplő – alkotó pályázók közül. /A pályázat eredményét és értékelését az ÓN 2006. 5.sz. közli Dr. Kovácsné Dr. Bakosi Éva és társai tollából a 155-158. oldalon!/

Az első lendületes és magával ragadó ismertetést a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ófehértóról érkezett Tölgyfa Lászlóné óvónő adta, aki mondandóját a sokszor idézett, de kellően nem becsült József Attila-i idézet parafrázisával zárta: „…én jobban félek a játszani nem tudó óvodapedagógusoktól, akik tiltanak, parancsolnak, öntörvényű szabályokat hoznak és betarta/t/nak…” Az eredetileg az egészségügyi szférából átkerült kollegina példái jól érzékelték a 21. század elején működő óvodák és óvodai munkaközösségek dilemmáját.

Ez s a további előadások példái is azt jelezték, hogy egy-egy óvoda jelen napjainak történéseiben, a sokszínű gyermekközösségek és gyermeki világok kezelésében „e kész és gyakorta megfellebbezhetetlen útmutatások és mindenhatónak tűnő elméletek” jócskán csiszolásra várnak, illetve e nélkül ezek mit sem érnek.

Ezt fedte fel igen élesen és szemléletesen a szegedi Dr. Boross József utcai Óvoda Munkaközösségének elő is adott „tarka-barka” pályamunkája. Ők arra szerveződtek az elmúlt néhány évben, hogy tudatosan próbálják a nem direkt módszertantól átitatott „szabad játék” körülményeit megteremteni az alkotó és óvónői fejlesztésű, helyzethez igazodó helyi játék- (pontosabban játszási) csomagok alkalmazását, a gyermekközösségek heti játékrendjének laza kijelölésében, vagy pl. a hétfői vagy pénteki gyermek hangulat (!) kezelésében, és a többi.

A harmadik, videó-felvétellel kísért beszámolót a Heves megyei Gyöngyös vonzáskörzetében működő nagyfügedi Napközi Otthonos Óvoda nevelőtestületi teamjét képviselő Faragó Istvánnétól kaptuk. Ő a különféle – kapott, hozott és maguk alkotta és alakította – készségfejlesztő játékok hasznosítható világáról szólt, majd az integráció játékkal is elősegített példájáról szólt részletesebben: egy most 5 és fél éves Down-szindrómás kislány „esettanulmányát” osztva meg velünk.

A rendezvénynek természetesen ez alkalommal is szerves része volt a Dr. Kiss Áron (1845 – 1908) emléktábla megkoszorúzása. Hegymegi Kiss Áron és családja mellett a Magyar Pedagógiai Társaság, a XII. kerületi Önkormányzat és Kiss Áron Tisztelőinek Köre helyezte el virágcsokrait. Az emléktáblánál Bartók Sándorné szegedi óvodapedagógus mondott beszédet.

Az előadásokat követő baráti beszélgetésen pl. a nyíregyházi JátékTár, valamint a tiszavasvári Langaméta Játék Munkaközösség is szót kapott.

A Szentiványi Tibor által 2000-ben alapított PRO LUDO-Díjat (egy több részből álló, meleda-tipusú ezüst gyűrűt) ez évben dr. Kriston Vízi József játékkutató etnográfus, a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársa kapta. A játékpedagógiai ankét zavartalan és hangulatos megvalósításához a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Önkormányzat „Szülőföld Program”-ja nyújtott támogatást, emellett a Lilliput Kiemelten Közhasznú Egyesület, a XII. kerületi Önkormányzat, a Virányosi Közösségi Ház munkatársi gárdája adott segítséget különböző formában.

Nyíregyháza, 2006. július 7.

Dr. Kriston Vízi József
Játékkutató etnográfus, programszervező