Lovas Józsefné

Lovas Józsefné nyugdíjas óvónő vagyok, 1937. április 3-án születtem Kolozsváron. 1948 óta élek Magyarországon, mivel apám ellen egy koncepciós per indult, előle szökött át a határon, mi pedig három testvéremmel és anyámmal utána jöttünk…

Néhai férjem, Lovas József, szintén a határon túlról való, Beregszászból. Nyolc évet töltött szovjet büntető lágerben az északi sarkkörön túl, ártatlanul.

1994 óta özvegyen élek, megosztva időmet a 8 unokám, az egyházi munka és a bábos tevékenység között. Erdélyi rokonaim, férjem származása és az ismert állapotok miatt érzékeny vagyok az elcsatolt területek magyarjainak sorsára.

A rajtuk való segítés gondolata vezérelt az egyházhoz, az Erdélyi Gyülekezetbe, mely áttelepültekből alakult 17 éve. Én is egyik alapító tagja vagyok, és jelenleg dr. Zalatnay István vezető lelkész mellett a főgondnoka. Az Erdélyi Gyülekezet Karitatív és Kulturális Központja, a „Reménység Szigete” Kőbányán található, az Örs vezér tere közelében. Szervezetileg a Királyhágómelléki Egyházkerülethez tartozik.

Gyülekezetünk célja a határon túli egyházi és kulturális intézmények támogatása, az óvodák kiemelten is idetartoznak. Az egyházi munka révén gyakran jártam Erdélyben, s egyre több tapasztalatot szereztem. Felszerelést, pénzt, bábokat vittem óvodákba, bábvarrással egybekötött módszertani előadásokat tartottam.

Sajnálattal állapítottam meg az esztétikai nevelés általános sorvadását, az ilyen irányú továbbképzések hiányát. De az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kolleganők ennek nagy szükségét érzik. Ezért indítottuk el 5 évvel ezelőtt a tíznapos nyári óvodapedagógus konferenciákat, neves főiskolai és egyetemi előadókkal. Az óvónőknek bábokat adtunk ajándékba, és 2-3 bábfigurát közösen is varrtunk a konferenciák keretében. A bábvarrásban támaszom az a gyülekezeti tagokból szervezett, általam alapított műhely, ahol is a bábok kirajzolásában, összeállításában segítenek nekem.

A kolleganők ki vannak éhezve az új módszerekre. Találkoztam olyan kárpátaljai óvónővel, aki Moldvában tanult orosz nyelven, s most egy kis faluban elszigetelten dolgozik. Magyar gyermekeket tanít, de az adminisztrációt ukránul végzi. A szakmai nyelvet magyarul csak hézagosan ismeri. Továbbképzésre alig van lehetősége.

Tekintettel a sok kérésre, 11 alkalommal tartottam 1-1 napos bábmódszertani előadást 5-800 km távolságra lévő településeken, így Eszenyben (Kárpátalja), Nagyváradon, Piskolton, Borson, Zilahon és Kovásznán (Erdély). A lelkészek vittek és hoztak. A varrásra előkészített bábfigurákkal, sok-sok bábbal elindulni egyedül nem is tudtam volna. Hálás vagyok, hogy ezt számomra lehetővé tették.

Annak ellenére, hogy sok-sok bábot kaptak az óvodák, a bábos élet igazából sehol sem lendült fel. Az egy-egy alkalommal való képzés ehhez túl kevés. Egyre jobban meggyőződtem arról, hogy az amatőr és pedagógiai bábjáték igazi felélesztéséhez komolyabb bábszakkör-vezetői tanfolyamra van szükség. Az itt végzettek még bábcsoportot is alakíthatnának árvaházakban, óvodákban, parókiákon, iskolákban.

Ilyen tanfolyam megszervezéséhez, vezetéséhez kértünk segítséget Urbán Gyulától, hogy költői, rendezői szaktudásával vegye kézbe elgondolásunkat. Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy kérésünk meghallgatásra talált, és köszönet is érte. Ugyancsak előre hálás vagyok a Magyar Bábjátékos Egyesület tagjainak, akik szintén részt fognak venni a munkában.

És most végezetül csak utalni szeretnék saját óvodai bábos múltamra, illetőleg a kezdetekre. „C” kategóriás bábszakkör-vezetői tanfolyamot végeztem 1975-ben. Mesterem Séd Teréz képzőművész volt. Sokáig Kissné Polyák Erzsébet mappája alapján dolgoztam, majd egyre inkább saját terveim szerint. Az óvodában sokrétűen alkalmaztam a bábjátékot: év elején ismerkedés, gátoldás céljából, terápiás jelleggel. De pl. kedvenc figurámat, a lovacskát mondókák tanítására, ütemérzék fejlesztésére is felhasználtam. Más bábokat mesék eljátszására, illusztrálására. Önismeret fejlesztésre nagyméretű fakanálbábok szolgáltak: minden gyereknek volt egy kicsinyített fakanál-mása. Táncoltunk is velük. A televíziós mesékhez nálam is voltak szereplők. A Nils Holgerson-ból, a 101 kiskutyából a gyerekek el tudtak játszani egy-egy részletet. Egy nyáron a sok báb segítségével logopédia-tábor volt az óvodámban. Karácsonyra minden gyereknek elkészítettem a kedvenc mesehősét.

A Szilágyi Dezső téri református egyházközségnél 10 évig voltam az óvodások hitoktatója. Nekik bibliai alakokról készítettem bábokat.

Pályám „bére” a gyerekek öröme és ragaszkodása volt. Dr. Mészáros Vincéné munkásságából: cikkeiből, bábdarabjaiból mindig sokat merítettem. Emlékét tisztelettel őrzöm.

Istennek hála, hogy közösen munkálkodhatunk az amatőr bábjáték fellendítésére a határon túli területeken is. 2008. nyarán Kőhalomban (Brassó megye) tartottunk bábtanfolyamot a Bábjátékos Egyesülettel közösen, Urbán Gyula vezetésével és Kovács Hedvig közreműködésével, mindnyájunk nagy örömére. A tanfolyamra továbbra is rendkívül nagy igény van, tekintettel arra, hogy az esztétikai nevelés általában elsorvadt és szakember is kevés van. Az amatőr bábjátszás erősítése a célunk. Ehhez kérjük szíves támogatásukat.

Budapest, 2009. február