Tulajdonképpen egy társaság-megbolondító játék, de nagyon szórakoztató. Volt, hogy egyetemi tanárok vagy matematikusok 2-3 ismeretlenes egyenletrendszerekkel akarták megoldani.
Szükség van a játékhoz egy csomag kártyára (magyar, tarokk, francia), vagy hasonló olyan eszközre, amelyből nagy mennyiség (10-20 darab) áll rendelkezésre (fogpiszkáló, kanál, pénz stb.). Szinte mindegy, hogy mivel játsszuk.
A játék kezdetén egy beavatott ember leül egy asztal mellé, a többiek körülállják (vagy ülik), hogy mindannyian jól lássák, hogy milyen ábrát rak ki a segédeszközökből az asztalra. A "konferálás" a következőképpen hangzik: "Most ezekből a tárgyakból (kártyákból stb.) ábrákat fogok kirakni az asztalra. Minden ábra egy egész számot fog jelölni nullától tízig. A ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, hogy milyen számra gondoltam. Azt ne feledjétek, hogy A MEGOLDÁS MINDIG AZ ASZTALON FEKSZIK!"
Ez utóbbi mondat a kulcsmondat. Tudniillik: mindegy, hogy mit rak ki az asztalra (darabszám, vagy kártyák értéke alapján), a megoldást mindig az fogja jelenteni, hogy az asztal szélén hány ujját hagyta ott (hasonlóan, mintha dobolni akarna a szélén). Ahány ujját az asztal szélén hagyta, arra a számra gondolt.
Természetesen meg lehet határozni a tippelés limitjét (1-2-3 vagy több tippelés után változtatja meg az ábrát), de azt mindenkeppen ki kell kötni, hogy aki rájött, az ne árulja el senkinek!