A rendíthetetlen játékkatona
Fábián Dénes Zoltán - Gödöllőn élő képzőművész, tanár - rendezésében láthatók magángyűjteménye sok száz eredeti régi és újabb kori katonafigurái, melyek most felsorakoznak és mesélnek... Sok minden valaha volt dolog éled fel és éli reneszánszát. Korok, emberek, a múlt tárgyai üzennek a mának.
A gyerekek a felnőttek világát játsszák el, a felnőttek szívesen játsszák vissza gyermekkoruk boldog napjaiba magukat. Tegyük ezt most gondolatban, megidézve a "Rendíthetetlen Ólomkatonát".
Évezredeken át találkozhatott az ember katonát ábrázoló figurákkal. Ősi kultúrák használták céljaiknak megfelelően a különböző anyagokból, a legkülönbözőbb léptékben elkészített alakjukat. Gondoljunk csak az 1974-ben napvilágra került kínai agyaghadseregre! Vagy az ősi egyiptomi modell hadseregekre, melyeket hasonló (szakrális) őrző-védő célból helyeztek el az uralkodók sírkamráiban.
Találtak ókori és középkori katonafigurákat is. Legtöbbjük valószínűleg fogadalmi ajándék, vagy amulett lehetett. A lovagi korból már biztos információkkal rendelkezünk makett hadseregek, katonák oktatásra történt felhasználásáról is. Királyi, hercegi udvarokban szolgálták a nemes ifjak katonai nevelését. Mindezidáig megrendelésre, egyedi darabokként, vagy kisszériás mestermunkákként születtek ezek a miniatűr figurák.
Évszázadokon keresztül könnyen hozzáférhető anyagokból egyedi vagy kisszériás termékek készültek. Fémek, természetes anyagok, papír, gipsz volt az, ami rendelkezésükre állt, s amihez hozzájutottak. Az igény szülte a terméket, a játszó személyisége alakította a játékot. A valóban nagy tömegben, bolti áruként készített játékkatonával is csak az újabb korban, a polgárság megjelenése után számolhatunk. Valamikor 1730 körül, Németországban létesültek az első, erre vagy erre is szakosodott műhelyek.
A XIX. század végétől egyre több országban, egyre élethűbb kidolgozású játékkatona készült és készül mind a mai napig. Kialakultak a különböző típusok, szabványosodtak a léptékek. Az elmúlt évtizedekben létezett tradicionális formák, hagyományos anyagok körét mára a fröccsöntött műanyagok betörése változtatta meg gyökeresen.
Ki és főleg miért őrzi meg őket? Karácsonyi nosztalgia lenne csak a velük való foglalatosság? Napjainkban már nemzetközi szervezet, számtalan klub és gyűjtő létezik szerte a világon. (Fábián Dénes)