Leülünk egymás mellé, és az egyik szélén ülő gyerek súg egy mondatot a szomszédja fülébe. Az tovább súgja a másik szomszédjának, az is, és így végig mindenki. Ismételni nem szabad, hiszen éppen az a kérdés, hogy hogyan torzul a mondat útközben! Az utolsó elmondja, hogy mi jutott el hozzá. Utána átmegy a sor másik szélére, és ő indítja el az új mondatot.
"Általános iskolás koromban (12-13 évesek lehettünk) játszottuk egyik osztálytársnőmnél. Sokszor csak egy fújás jött ki a végére, de az egyik mondaton sokat nevettünk! A konyhaasztalon volt egy kiskacsás mintájú terítő, ami arra indította az egyik játszót, hogy ezt a mondatot súgja szomszédja fülébe:
A terítőn édes kis kacsák vannak, és vígan ugrándoznak.
A végén az utolsó játékos fölállt, és látszott az arcán, hogy nemigen tudja hova tenni a fülébe érkezett mondatot. Ez jött ugyanis ki:
A réten édes kis gatyák vannak, és vígan ugrándoznak!
Akkorát nevettünk, hogy most, több mint 30 évvel későbben is emlékszem rá!"