Kiválasztunk valakit magunk közül tyúkanyónak, egy másikat pedig ülünek. Mi többiek vagyunk a csirkék. Sorbaállunk egymás mögé, mindenki átfogja az előtte állónak a derekát. Elöl áll a tyúkanyó, vele szemben az ülü. A tyúkanyó kérdezi az ülüt, az pedig felelget neki:
Mit csinálsz, te ülü?
Ások.
Mit ásol?
Kutat.
Minek a kutat?
Víznek.
Minek a vizet?
Főzni.
Mit főzöl?
Levest.
Milyen hússal?
A te csirkéiddel.
Anya vagyok, nem hagyom!
Ülü vagyok, megfogom!
Az ülü szalad a csirkék felé, hogy megfogja valamelyiket, igyekszik megkerülni a tyúkanyót, de az kitárt karral védi őket. Erre-arra fordul, mindig az ülü útjába áll. A csirkék igyekeznek a tyúkanyó mozgását minél gyorsabban követni, mögötte maradni, de mivel minél hátrébb van egy csirke, annál hosszabb utat kell megtennie, végülis az ülünek sikerül elkapnia valamelyiket. Akit elkap, az kiáll. Amikor az ülü minden csirkét elkapott, újra kezdhetjük a játékot más tyúkanyóval és más ülüvel.