Kiválasztunk valakit asszonynak, egy másik játszót angyalnak, egy harmadikat ördögnek. A többiek a virágok: mindenki választ magának egy virágnevet, és megsúgja az asszonynak. Ha többen is választják ugyanazt, az asszony figyelmezteti őket, akkor az egyik megtartja, a másik mást választ. Ha mindenkinek megvan a virágneve, kezdhetjük a játékot.
Jön az angyal, beköszön, az asszony kérdezi, ő felel:
Jónapot, cim-cim-cim!
Minek jött?
Virágért!
Minőért? (Milyenért?)
Violáért! (vagy másért)
Ha nincsen viola nevű virág, az asszony így felel:
Nincs kertemben, kiszáradt!
Ha van, akkor ezt mondja:
Van kertemben, nem száradt ki!
Akkor az a virág elmegy az angyallal. Jön az ördög, és ugyanígy beszélget az asszonnyal:
Jónapot, bum-bum-bum!
Minek jött?
Virágért!
Minőért?
Szegfűért! (vagy másért)
Neki is felel az asszony, és ha van szegfű, azt az ördög elviszi. Addig váltogatják egymást az angyallal, amíg minden virág nevét ki nem találják.
Akkor az angyal és az ördög feláll egymással szemben, mindkettőjük mögött azok a virágok, akiket ők vittek el. Az angyal és az ördög megfogják egymás két kezét, a mögöttük lévők átfogják az előttük álló derekát, és húzni kezdik egymást. Addig húzzák, amíg el nem szakad valahol a lánc; amelyik csapatban elszakadt, az a vesztes. Kezdhetjük a játékot elölről, amíg van kedvünk!