A lényeg, hogy a végére a társaság teljesen bedilizik. A szabály tulajdonképpen rém egyszerű, mégis az a mulatságos, hogy folyton eltévesztik.
A játékosok körben állnak, vagy ülnek. Egy játékos (aki jól ismeri a játékot) indít. Kezébe fog két hasonló tárgyat, pl. egy kék és egy piros filctollat. Az egyiket (piros) odanyújtja a jobb oldali szomszédjának, és közli, hogy "Ez egy tikk". Az, mielőtt átvenné, meg akar bizonyosodni arról, mit is kínálnak neki, ezért visszakérdez: "Mi ez?". Az indító (csak ő tudja biztosan), megismétli "Ez egy tikk". Ekkor a szomszédja elveszi, és továbbkínálja. Amikor tole kérdezik, "Mi ez?", akkor ő, mivel nem tőle származik, tovább kérdez az indító felé, "Mi ez?", aki ismét a szájába rágja: "ez egy tikk". Minden átadásnál a kérdés játékosonként visszamegy az indítóig, a válasz pedig előre a megkínált játékoshoz. Nehéz akkor kezd lenni, amikor a "tikk" már több kört tett meg, hiszen ekkor elvileg az indító is a megfelelő számú körökben továbbadja a kérdést, amíg hivatalosan eljut hozzá!
Na, de a lényeg csak most jön! Amikor a társaság begyakorolta a szabályt pár átadással, akkor az indító a másik (kék) tollat balra elindítja "Ez egy takk!" felkiáltással. A szabály ugyanaz, de ha a két toll egyszerre megy, elobb utóbb az egész társaság buzgón tikk-takkol, mint egy órásüzlet.